Janice Hallett: A Színjáték

Ezt a könyvet ajándékba kaptam az egyik kolléganőmtől. Mert tudja, hogy szeretem a krimiket. És bár nem ez jött a sorban, de előre vettem.

Nem ismertem Janice Hallett nevét, de persze sok íróét nem ismerem, annyira nem tudom nyomon követni a kortárs írókat. Meg persze a régieket sem. Mindenesetre lelkesen fogtam bele, ha nem is rögtön. 

 A színjáték című regény nagyon sok szempontból újdonság. A legnagyobb vonzereje számomra az, volt, hogy visszahozta a békebeli krimik agymunkára apelláló stílusát. Én regényekben és filmekben, sorozatokban is jobban szeretem a lassabban kibontakozó krimiket, nyomozásokat. Másrészt, ez egy modern levélregény. A történet e-mailek és üzenetváltások végtelen sorozata. Nem mindig tudtam nyomon követni a dolgokat, itt-ott elvesztettem a fonalat, nem voltak képbe, hogy kiről is van szó éppen az adott üzenetben, de alapvetően nem volt annyira rossz. 

Érdekes felépítésű regény, csak üzenetekből, e-mailekből meg jegyzőkönyvekből áll az egész, mégis letehetetlenül szórakoztató. Bár én a közepén rájöttem a legnagyobb csavarra, ettől függetlenül nem tudtam teljesen összerakni a sztorit, és még a vége is hozott meglepetéseket.

Tényleg nem tudhatja az ember, hogy kinek mi jár a fejében, ki milyen élethelyzetben van, és kinek mi van a lelkében.

Érdekes volt. Annyira nem tetszett, hamar rájöttem, hogy mi folyik a háttérben, ki miben volt ludas. Maga a regényötlet jó volt, mármint a levélregény. Állítólag több ilyen könyve van a hölgynek, ha találok még egyet, akkor elolvasom. 

Történet:

Egy gyilkosság. Tizenöt gyanúsított. Ki tudod bogozni, mi történt?

Lower Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak: unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot – e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja, hogy valaki rábukkanjon.

Idézetek:

* Az embernek fogalma sincs, min mennek keresztül mások.

* […] van, amit ha az ember egyszer megtud, már nem verhet ki a fejéből.

 

* Akkora kegyetlenség, hogy valaki épp csak betekintést nyer az életbe, amit nem élhet végig.

* Jobb dolog reménykedve utazni, mint megérkezni.

* Számára elképzelhetetlen, hogy a rosszabb napok miatt a jobb pillanatokat se élvezze ki igazán, és ebből mindnyájan példát meríthetünk.

* De az emberi természet már csak olyan, hogy próbál még a legrettenetesebb katasztrófában is morzsányi pozitívumot találni.

* Vizuális világban élünk, a képek sokkal hamarabb célt érnek, mint a szavak.

Olvasni jó!
Könyvet a kézbe!

Lee Child: Elvarázsolt dollárok

Lee Childre sok-sok évvel ezelőtt bukkantam rá. Krimirajongóként nem is volt kérdés, hogy tetszeni fog. Szinte az összes könyv megvan, ami nincs, arra most vadászok. :)

Ez az író 1. Jack Reacher könyve. 

 

Alapvetően, és elsősorban krimi rajongó vagyok. Sok ilyen jellegű és típusú  könyvem van, valahogy izgalmasnak találom. És a Reacher könyvek, noha alapvetően sablonosnak hatnak, mert mindig tudod, hogy mire számíthatsz - elvileg -, kiderül, hogy mégsem, legalábbis van benne egy-egy csavar.

 

Szerintem nagyszerűek a leírások, a könyv sokkal jobb, mint a sorozat, noha a sorozat, és kizárólag a sorozat!, is jól sikerült. Alan Ritchson remek választás volt a hatalmas főhős szerepére. 

Ennek ellenére a könyv nekem jobban tetszik. 

 

 

	A könyv eredeti címe: Killing Floor                                          Eredeti megjelenés éve: 1997.

Az "Elvarázsolt dollárok" c. könyvről részletesen:

Margrave egy jelentéktelen kisváros Georgia államban. Jack Reacher hirtelen ötlettől vezérelve száll le az Atlantába tartó távolsági autóbuszról, és húsz kilométert gyalogol az esőben, hogy eljusson oda. Azt akarja kideríteni, vajon tényleg itt ölték-e meg a legendás bluesgitárost, Blind Blake-et.

Margrave-ben azonban gyilkosság történik - harminc éve most először. És Reacher az egyetlen idegen a városban. Ahogy a hullák száma egyre gyarapodik, csak egyvalami igazán biztos: rossz embert választottak az áldozati bárány szerepére.

Az Elvarázsolt dollárokban először tűnik fel a hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat főhőse, Jack Reacher, az egykori katonai rendőr, aki magányosan járja Amerikát, miután leszerelt a hadseregtől. Ebben a kötetben első ízben bizonyítja, hogy bármilyen kihívással is találja szemben magát, sosem hátrál meg, és egyetlen dolog érdekli csupán: az igazság. 

*********************************** 

 Egy pár idézet a könyvből:  

– Magával mi a helyzet? Mesélje el, Reacher, hogy maga kicsoda.

— Egy senki vagyok — vontam meg a vállam. — Csak egy fickó, aki áthalad a városon. Hétfőre már itt sem leszek.

— Nincs olyan, hogy senki. Mindenkinek van története. Mondja el a magáét. (89. oldal)

 

Sikerült leküzdenie az akadályt. Erőt vett a szorongásán, és elkezdte elengedni magát. Feljutott arra a fennsíkra, amelyen az ember egyszerűen csak teszi, amit kell. Jól ismertem ezt a fennsíkot. Ott töltöttem az életemet. (382. oldal)

 

Soha nem hittem a szerencsében. Nem is volt rá soha okom. Így aztán nem is számítottam rá soha. 404. oldal

És bár én nem sütöttem még, de most, hogy újraolvastam, és a sorozatot is megnéztem, kedvem támadt egy kis barackos pitéhez:

https://rupanerkonyha.hu/bogres-sutik/bogres-sargabarackos-pite-2/ 

 

Olvastad a könyvet?

Láttad a sorozatot?