Janice Hallett: A Színjáték

Ezt a könyvet ajándékba kaptam az egyik kolléganőmtől. Mert tudja, hogy szeretem a krimiket. És bár nem ez jött a sorban, de előre vettem.

Nem ismertem Janice Hallett nevét, de persze sok íróét nem ismerem, annyira nem tudom nyomon követni a kortárs írókat. Meg persze a régieket sem. Mindenesetre lelkesen fogtam bele, ha nem is rögtön. 

 A színjáték című regény nagyon sok szempontból újdonság. A legnagyobb vonzereje számomra az, volt, hogy visszahozta a békebeli krimik agymunkára apelláló stílusát. Én regényekben és filmekben, sorozatokban is jobban szeretem a lassabban kibontakozó krimiket, nyomozásokat. Másrészt, ez egy modern levélregény. A történet e-mailek és üzenetváltások végtelen sorozata. Nem mindig tudtam nyomon követni a dolgokat, itt-ott elvesztettem a fonalat, nem voltak képbe, hogy kiről is van szó éppen az adott üzenetben, de alapvetően nem volt annyira rossz. 

Érdekes felépítésű regény, csak üzenetekből, e-mailekből meg jegyzőkönyvekből áll az egész, mégis letehetetlenül szórakoztató. Bár én a közepén rájöttem a legnagyobb csavarra, ettől függetlenül nem tudtam teljesen összerakni a sztorit, és még a vége is hozott meglepetéseket.

Tényleg nem tudhatja az ember, hogy kinek mi jár a fejében, ki milyen élethelyzetben van, és kinek mi van a lelkében.

Érdekes volt. Annyira nem tetszett, hamar rájöttem, hogy mi folyik a háttérben, ki miben volt ludas. Maga a regényötlet jó volt, mármint a levélregény. Állítólag több ilyen könyve van a hölgynek, ha találok még egyet, akkor elolvasom. 

Történet:

Egy gyilkosság. Tizenöt gyanúsított. Ki tudod bogozni, mi történt?

Lower Lockwoodban, ebben az álmos angliai városkában az amatőr színjátszó csoport nagyban próbál. A rendező, Martin Hayward, és a darab főszereplője, Helen – civilben férj és feleség – borzasztó hírt kapnak: unokájuknál ritka fajtájú rákbetegséget diagnosztizálnak, amelynek gyógyítása irdatlan költségekkel jár. A társulat tagjai ezért gyűjtést szerveznek.
Azonban nincs mindenki meggyőződve arról, hogy ez a kezelés hatékony, mint ahogy arról sem, hogy a gyűjtés valóban nemes céllal zajlik. A közösségben nő a feszültség, amely a ruhapróbán tetőzik. Másnap találnak egy holttestet, és valakit letartóztatnak. A tárgyalást megelőzően két fiatal ügyvéd tekinti át az anyagot – e-maileket, üzeneteket, leveleket – és egyre erősödik a gyanú, hogy a gyilkos itt van köztük. A bizonyíték az iratokban található – várja, hogy valaki rábukkanjon.

Idézetek:

* Az embernek fogalma sincs, min mennek keresztül mások.

* […] van, amit ha az ember egyszer megtud, már nem verhet ki a fejéből.

 

* Akkora kegyetlenség, hogy valaki épp csak betekintést nyer az életbe, amit nem élhet végig.

* Jobb dolog reménykedve utazni, mint megérkezni.

* Számára elképzelhetetlen, hogy a rosszabb napok miatt a jobb pillanatokat se élvezze ki igazán, és ebből mindnyájan példát meríthetünk.

* De az emberi természet már csak olyan, hogy próbál még a legrettenetesebb katasztrófában is morzsányi pozitívumot találni.

* Vizuális világban élünk, a képek sokkal hamarabb célt érnek, mint a szavak.

Olvasni jó!
Könyvet a kézbe!