Robert Galbraith:Zavaros vér (Cormoran Strike 5.)

 Az a helyzet, hogy hamarabb láttam a sorozatot, mint ahogy meglettek a könyvek. És a sorozat nagyon tetszett, mert amúgy is Tom Burke-ot kedvelem. Szerintem a sorozat is hozza a könyv hangulatát, bár meg kell hagyni, hogy a könyv sokkal érdekesebb, izgalmasabb, letehetetlenebb. Az előző négyet is elolvastam (majd jövök azokkal is), de most úgy éreztem, hogy ezt kell itt megosztanom. 

 Már egy ideje nagy rajongója vagyok ennek a párosnak. Rowling, - mert már mindenki tudja, hogy az ő keze fémjelzi ezt a művet -  nagyszerűen ír, nekem nagyon tetszik. Ugyan nem vagyok kedvelője a Harry Potter sorozatnak, nem is szeretem, de azt a tényt meg kell állapítani, hogy ott is a könyvek jól sikerültek. Itt pedig majd csak 1000 oldalon keresztül nyomozatunk Strikekal és Robinnal. Jó kis csapat, jó kis páros. 

Nemcsak a főszereplőknek, hanem a mellékszereplőknek is fontos jelentőségük van a történetben, hiszen mindegyikük hozzájárul ahhoz, hogy a nyomozás előre haladjon. Egy sok évtizede eltűnt nőt megtalálni nem könnyű. Nem is mindenkinek menne, csak nekik! :)

Az eltűnési ügy nyomai olyan személyekhez vezetnek, ahol mindenki titkolózik, nem mond el mindent, hazudik, átformálja a történetet. Nem mindig minden egyértelmű, még ha az elején annak is tűnik, tűnhet. A szereplők sorsa mégis összefonódik, hiszen mindannyian ismerték az eltűnt nőt. Lassan, mint egy kirakós, úgy halad előre a történet és annak a megoldása. 

A könyv hangulata azonban nekem elég sötét és feszült, (kicsit mint a HP), ráadásul tőlem távol áll a horoszkóp meg a tarot kártya, de a történetbe belesimul. Rowling mesteri. A történet több szinten zajlik, és a múlt és a jelen közötti váltakozás egyfajta titokzatosságot ad a cselekménynek. A szálak szép lassan fonódnak össze, miközben a főszereplők mind mélyebbre ásnak a bűntények és a szereplők múltjába. Az izgalom fokozatosan építkezik, és bár a nyomozás során több rejtély és bonyodalom is felmerül, a regény igazi feszültsége az érzelmi konfliktusokban rejlik.

Egyszóval, nekem tetszett,nagyon tetszett. Hamarosan előveszem a 6. részt.

 

Könyvet a kézbe!

Olvasni jó!  

Lee Child: Elvarázsolt dollárok

Lee Childre sok-sok évvel ezelőtt bukkantam rá. Krimirajongóként nem is volt kérdés, hogy tetszeni fog. Szinte az összes könyv megvan, ami nincs, arra most vadászok. :)

Ez az író 1. Jack Reacher könyve. 

 

Alapvetően, és elsősorban krimi rajongó vagyok. Sok ilyen jellegű és típusú  könyvem van, valahogy izgalmasnak találom. És a Reacher könyvek, noha alapvetően sablonosnak hatnak, mert mindig tudod, hogy mire számíthatsz - elvileg -, kiderül, hogy mégsem, legalábbis van benne egy-egy csavar.

 

Szerintem nagyszerűek a leírások, a könyv sokkal jobb, mint a sorozat, noha a sorozat, és kizárólag a sorozat!, is jól sikerült. Alan Ritchson remek választás volt a hatalmas főhős szerepére. 

Ennek ellenére a könyv nekem jobban tetszik. 

 

 

	A könyv eredeti címe: Killing Floor                                          Eredeti megjelenés éve: 1997.

Az "Elvarázsolt dollárok" c. könyvről részletesen:

Margrave egy jelentéktelen kisváros Georgia államban. Jack Reacher hirtelen ötlettől vezérelve száll le az Atlantába tartó távolsági autóbuszról, és húsz kilométert gyalogol az esőben, hogy eljusson oda. Azt akarja kideríteni, vajon tényleg itt ölték-e meg a legendás bluesgitárost, Blind Blake-et.

Margrave-ben azonban gyilkosság történik - harminc éve most először. És Reacher az egyetlen idegen a városban. Ahogy a hullák száma egyre gyarapodik, csak egyvalami igazán biztos: rossz embert választottak az áldozati bárány szerepére.

Az Elvarázsolt dollárokban először tűnik fel a hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat főhőse, Jack Reacher, az egykori katonai rendőr, aki magányosan járja Amerikát, miután leszerelt a hadseregtől. Ebben a kötetben első ízben bizonyítja, hogy bármilyen kihívással is találja szemben magát, sosem hátrál meg, és egyetlen dolog érdekli csupán: az igazság. 

*********************************** 

 Egy pár idézet a könyvből:  

– Magával mi a helyzet? Mesélje el, Reacher, hogy maga kicsoda.

— Egy senki vagyok — vontam meg a vállam. — Csak egy fickó, aki áthalad a városon. Hétfőre már itt sem leszek.

— Nincs olyan, hogy senki. Mindenkinek van története. Mondja el a magáét. (89. oldal)

 

Sikerült leküzdenie az akadályt. Erőt vett a szorongásán, és elkezdte elengedni magát. Feljutott arra a fennsíkra, amelyen az ember egyszerűen csak teszi, amit kell. Jól ismertem ezt a fennsíkot. Ott töltöttem az életemet. (382. oldal)

 

Soha nem hittem a szerencsében. Nem is volt rá soha okom. Így aztán nem is számítottam rá soha. 404. oldal

És bár én nem sütöttem még, de most, hogy újraolvastam, és a sorozatot is megnéztem, kedvem támadt egy kis barackos pitéhez:

https://rupanerkonyha.hu/bogres-sutik/bogres-sargabarackos-pite-2/ 

 

Olvastad a könyvet?

Láttad a sorozatot?