Eredetileg az volt a célom, tervem, hogy sorban olvasom el a Christie műveket, de ehhez nem mindig van kedvem és türelmem. Van egy pár sorozat, ahol ezt muszáj, hogy nyomon tudjam követni az eseményeket, így most ebbe nem akartam belefutni.
– Ugye… ugye, ön detektív?
– Igen, mademoiselle.
– Nagyon híres detektív?
– A világ legjobb detektívje – mondta Poirot, mint aki egy egyszerű tényt közöl, se nem többet, se nem kevesebbet.
Ezért választottam egyet. Ezt:
Agatha nagyon képben van a régészet és az ásatások terén, hiszen a második férje régész volt.
Érdekes, és izgalmas volt. Tényleg.
Ez a könyv több szempontból is különleges. Először is, Hercule Poirot már az első oldalakon fültanúja lesz egy "gyilkos" beszélgetésnek. Az a Poirot, akivel több, mint 120 oldalon keresztül nem is találkozunk, nem látjuk, pedig együtt utazik a többi szereplővel.
A történet elbeszélői Dr. Gerard és a szintén orvos Sarah, akik komoly pszichológiai fejtegetésekbe kezdenek a csak látásból ismert Boynton családot illetően. Ezek a fejtegetések pedig annyira mélyenszántóak és erősek, amelyekhez hasonlóval nem sűrűn találkozhatunk Agatha Christie regényeiben, pedig minden egyes művében ott bújkál a pszichológia, az lelkiség, az emberi jellem. De ez valamiért kicsit mégis más volt.
A gyilkosság is majdnem a könyv felénél történik meg. Addigi szinte csak azt láthatjuk, hány és hány embernek lenne oka megölni a későbbi áldozatot, akiről egyébként az emberek többsége azt gondolja, hogy megérdemli. Ez a könyv egy esettanulmány. Christie jó ebben. Sokkal de sokkal több beszélgetés, elemzés, fejtegetés van benne, mint történés.
Poirot szinte mindig arról beszél, hogy az emberi élet mennyire fontos és milyen nagy bűn elvenni egy ember életét. De vajon mit gondolt erről Agatha Christie? Aki olvasta az életrajzi könyveket, amelyek róla szólnak, (hozom majd őket) azt lehet látni, hogy ő kicsit másképpen látja. Amúgy is jellemző volt az írónőre, hogy másképp látott dolgokat, mint az adott társadalom, amiben élt.
Nagyon elgondolkodtató volt számomra az áldozat jelleme, és persze senki sem érzett vele együtt. Szerintem. Mégis gyilkosság történt. Persze, nem egy.
Nem mondom, hogy ez a legjobbakhoz tartozik, de mivel Christie írta, természetesen szeretem. Viszont a vége, amikor Poirot elmondja a maga kis monológját, azt nagyon jó és nagyon erős. Az okok és az okozatok!
Érdemes elolvasni, szeretettel ajánlom!
Készült belőle természetesen filmadaptáció. Elég sok ismert arcot felvonultat, de tudjátok, ahogy mondtam, és ahogy gondolom, a könyvek mindig jobbak, mint a filmek. A nem olyan régen elhunyt Tim Curry, a Sherlockban játszó Mark Gattis... jó színészek, de nem lehet visszaadni egy könyv lelki részét szerintem. YouTubeon fent van.
.png)
