Egy szia Mindenkinek!

Gondolom, ennek kellett volna lennie az első bejegyzésnek, de én valahogy mindig máshogy működöm...

Nos, én vagyok a könyves polcommal. Ami valljuk be, kicsi, és még jó lenne, ha férne rá, de most sajnos ennyivel kell beérnem. Van mg egy másik, kisebb polc is, de az nem fért rá a képre. :)

Szóval, az én könyveim, és a lelkesedésem az olvasás iránti vágy töretlen. Sok olvasnivalóm van, ezeket szeretném megosztani veletek. Mi van az én könyvespolcomon?

Blogoltam már régebben is, (a másik blogom ez: https://csaladrahangolva.blogspot.com), amit több mindenki ismer, bár még mindig nem tudom, hogy a mai gyors világban van-e létjogosultsága a blognak, legalábbis most és így. Amikor elkezdtem, akkor volt, bár nem most kezdem. Sokan követtük egymást, barátságok alakultak, nekem maradtak is. Aztán lassan elhalványodni látszik ebben a gyors világban. 

Mégis úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok ezzel a műfajjal, de most ez szigorúan könyvesblog lesz - saját magam szórakoztatására. Lehet, hogy egy-egy film, vagy sorozat, esetleg valamilyen művészeti jellegű dolog is bekerül ide, mert igazából ez áll hozzám közel. 

Kitartó vagyok, azonban leginkább az jellemző rám, hogy több mindenbe belefogok, és nem mindig jutok a végére, de persze igyekszem.

Ez a blog elsősorban a magam szórakoztatására készül, hogy lássam, hogy haladok a kitűzött célokkal, de szívesen veszem, ha bárki, aki szeret olvasni, csatlakozik majd hozzám. Azért én mindenesetre igyekezni fogok, hogy mindenfélét megosszak. De lehet, hogy egyedül maradok. Majd meglátjuk! 

És hogy miket szoktam olvasni? 

Hát, igazából az ízlésemet könnyen be tudom határolni, leginkább a bűnügyi, nyomozós, krimiket szeretem. De persze emellett elengedhetetlenek számomra Jane Austen művei, meg a szépirodalom is. Aztán meglátjuk... 

És akkor lássuk, mi fog ebből kisülni!

Agatha Christie: Találkozás a halállal

Eredetileg az volt a célom, tervem, hogy sorban olvasom el a Christie műveket, de ehhez nem mindig van kedvem és türelmem. Van egy pár sorozat, ahol ezt muszáj, hogy nyomon tudjam követni az eseményeket, így most ebbe nem akartam belefutni.

– Ugye… ugye, ön detektív?
– Igen, mademoiselle.
– Nagyon híres detektív?
– A világ legjobb detektívje – mondta Poirot, mint aki egy egyszerű tényt közöl, se nem többet, se nem kevesebbet. 

Ezért választottam egyet. Ezt:  

Régen már olvastam, és nem igazán emlékeztem rá. Tényleg, pedig legtöbbször szoktam tudni, hogy ki volt a gyilkos, de ezt most elfelejtettem. 

Agatha nagyon képben van a régészet és az ásatások terén, hiszen a második férje régész volt. 

Érdekes, és izgalmas volt. Tényleg. 

Ez a könyv több szempontból is különleges. Először is, Hercule Poirot már az első oldalakon fültanúja lesz egy "gyilkos" beszélgetésnek. Az a Poirot, akivel több, mint  120 oldalon keresztül nem is találkozunk, nem látjuk, pedig együtt utazik a többi szereplővel.

A történet elbeszélői Dr. Gerard és a szintén orvos Sarah, akik komoly pszichológiai fejtegetésekbe kezdenek a csak látásból ismert Boynton családot illetően. Ezek a fejtegetések pedig annyira mélyenszántóak és erősek, amelyekhez hasonlóval nem sűrűn találkozhatunk Agatha Christie regényeiben, pedig minden egyes művében ott bújkál a pszichológia, az lelkiség, az emberi jellem. De ez valamiért kicsit mégis más volt. 

A gyilkosság is majdnem a könyv felénél történik meg. Addigi szinte csak azt láthatjuk, hány és hány embernek lenne oka megölni a későbbi áldozatot, akiről egyébként az emberek többsége azt gondolja, hogy megérdemli. Ez a könyv egy esettanulmány. Christie jó ebben. Sokkal de sokkal több beszélgetés, elemzés, fejtegetés van benne, mint történés. 

Poirot szinte mindig arról beszél, hogy az emberi élet mennyire fontos és milyen nagy bűn elvenni egy ember életét. De vajon mit gondolt erről Agatha Christie? Aki olvasta az életrajzi könyveket, amelyek róla szólnak, (hozom majd őket) azt lehet látni, hogy ő kicsit másképpen látja. Amúgy is jellemző volt az írónőre, hogy másképp látott dolgokat, mint az adott társadalom, amiben élt. 

Nagyon elgondolkodtató volt számomra az áldozat jelleme, és persze senki sem érzett vele együtt. Szerintem. Mégis gyilkosság történt. Persze, nem egy. 

Nem mondom, hogy ez a legjobbakhoz tartozik, de mivel Christie írta, természetesen szeretem. Viszont a vége, amikor Poirot elmondja a maga kis monológját, azt nagyon jó és nagyon erős. Az okok és az okozatok!

Érdemes elolvasni, szeretettel ajánlom!

Készült belőle természetesen filmadaptáció. Elég sok ismert arcot felvonultat, de tudjátok, ahogy mondtam, és ahogy gondolom, a könyvek mindig jobbak, mint a filmek. A nem olyan régen elhunyt Tim Curry, a Sherlockban játszó Mark Gattis... jó színészek, de nem lehet visszaadni egy könyv lelki részét szerintem. YouTubeon fent van. 

 Könyvet a kézbe!

Olvasni jó! 

Agatha 136 éve született!

 Ma dupla ünnepet választok! Mert nem lehet, nem szabad, hogy kihagyjam ŐT, aki az én nagy, és örök kedvencem! 

 
1890. szeptember 15-én, 136 éve született Agatha Christie. ❤️

Lee Child könyvek

Lee Child (Jim Grant, született: 1954) valamennyi regénye Jack Reacherről, a világcsavargó, sehová sem tartozó, mindenkiért harcoló egykori katonai rendőrről szól. Magyarul mindegyik könyv megjelent a General Press kiadó gondozásában. Child egyedül 24 regényt és két novelláskötetet jegyez, öccsével, Andrew Childdal pedig további hat kötetet. Tizennégy regény a Reader Digest Válogatott könyvek sorozatában is olvasható, rövidítve.

 

 KÖNYVEI:

 

1. Lee Child: Elvarázsolt dollárok (1997) - Killing Floor, 1997
2. Lee Child: Ne add fel könnyen (1998)
3. Lee Child: A pók hálójában (1999)
4. Lee Child: A titokzatos látogató (2000)
5. Lee Child: Lángoló sivatag (2001)
6. Lee Child: Hiba nélkül (2002)
7. Lee Child: Kétélű fegyver (2003)
8. Lee Child: Eltűnt ellenség (2004)
9. Lee Child: Csak egy lövés (2005)
10. Lee Child: Rögös út (2006)
11. Lee Child: A baj nem jár egyedül (2007)
12. Lee Child: Nincs mit veszítened (2008)
13. Lee Child: Elveszett holnap (2009)
14. Lee Child: 61 óra (2010)
15. Lee Child: Megérte meghalni (2010)
16. Lee Child: Az ügy (2011)
17. Lee Child: Összeesküvés (2012)
18. Lee Child: Hőség (2013); kizárólag e-könyvként kapható novella
19. Lee Child: Nincs visszaút (2013)
20. Lee Child: Bosszúvágy (2014)
21. Lee Child: Néma város (2015)
22. Lee Child: Esti iskola (2016)
23. Lee Child: A nevem: Jack Reacher (2017); novellagyűjtemény
24. Lee Child: Éjféli szállítmány (2017)
25. Lee Child: Múlt idő (2018)
26. Lee Child: Sohanapján (2019)
27. Lee Child – Andrew Child: Az őrszem (2020)
28. Lee Child – Andrew Child: Inkább a halál (2021)
29. Lee Child – Andrew Child: Az egyetlen lehetőség (2022)
30. Lee Child – Andrew Child: A titok (2023)
31. Lee Child – Andrew Child: A másik oldalon (2024)

 

Lee Child könyvek érkeztek

 Tegnap megjött néhány olyan könyv, amit már olvastam, de nem volt meg. Nagyon örülök neki.

Robert Galbraith:Zavaros vér (Cormoran Strike 5.)

 Az a helyzet, hogy hamarabb láttam a sorozatot, mint ahogy meglettek a könyvek. És a sorozat nagyon tetszett, mert amúgy is Tom Burke-ot kedvelem. Szerintem a sorozat is hozza a könyv hangulatát, bár meg kell hagyni, hogy a könyv sokkal érdekesebb, izgalmasabb, letehetetlenebb. Az előző négyet is elolvastam (majd jövök azokkal is), de most úgy éreztem, hogy ezt kell itt megosztanom. 

 Már egy ideje nagy rajongója vagyok ennek a párosnak. Rowling, - mert már mindenki tudja, hogy az ő keze fémjelzi ezt a művet -  nagyszerűen ír, nekem nagyon tetszik. Ugyan nem vagyok kedvelője a Harry Potter sorozatnak, nem is szeretem, de azt a tényt meg kell állapítani, hogy ott is a könyvek jól sikerültek. Itt pedig majd csak 1000 oldalon keresztül nyomozatunk Strikekal és Robinnal. Jó kis csapat, jó kis páros. 

Nemcsak a főszereplőknek, hanem a mellékszereplőknek is fontos jelentőségük van a történetben, hiszen mindegyikük hozzájárul ahhoz, hogy a nyomozás előre haladjon. Egy sok évtizede eltűnt nőt megtalálni nem könnyű. Nem is mindenkinek menne, csak nekik! :)

Az eltűnési ügy nyomai olyan személyekhez vezetnek, ahol mindenki titkolózik, nem mond el mindent, hazudik, átformálja a történetet. Nem mindig minden egyértelmű, még ha az elején annak is tűnik, tűnhet. A szereplők sorsa mégis összefonódik, hiszen mindannyian ismerték az eltűnt nőt. Lassan, mint egy kirakós, úgy halad előre a történet és annak a megoldása. 

A könyv hangulata azonban nekem elég sötét és feszült, (kicsit mint a HP), ráadásul tőlem távol áll a horoszkóp meg a tarot kártya, de a történetbe belesimul. Rowling mesteri. A történet több szinten zajlik, és a múlt és a jelen közötti váltakozás egyfajta titokzatosságot ad a cselekménynek. A szálak szép lassan fonódnak össze, miközben a főszereplők mind mélyebbre ásnak a bűntények és a szereplők múltjába. Az izgalom fokozatosan építkezik, és bár a nyomozás során több rejtély és bonyodalom is felmerül, a regény igazi feszültsége az érzelmi konfliktusokban rejlik.

Egyszóval, nekem tetszett,nagyon tetszett. Hamarosan előveszem a 6. részt.

 

Könyvet a kézbe!

Olvasni jó!  

Mai idézet

 

Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnak?

 Kimondottan szeretem azokat az Agatha Christie regényeket, amiben sem Poirot, sem Miss Marple nincs benne. Nyilván, azok más jellegűek, azok a jellemre és a megfigyelésekre alapulnak, de szeretem, amikor Christie kicsit kitekint, és mást látunk tőle. Mint a Tommy és Tuppence Beresford könyveknél, de ez még ennél is lazább. 

Nem a legjobb könyve, de igazán szórakoztató.  

Miért nem szóltak Evansnak? 

(Why Didn't They Ask Evans?, 1934)

Az első magyar kiadás címe: Miért nem hívták Evanst? 

 

A címben szereplő kérdést egy haldokló teszi fel – szikláról zuhant a szakadékba, és Bobby Jones talál rá, a helybéli lelkész negyedik fia. A szerencsétlenül járt férfi meghal; zsebében nem találnak azonosító iratot – csupán egy fényképet, amely egy feledhetetlenül gyönyörű fiatal nőt ábrázol. A haldokló búcsúszavai, no meg a rejtélyes fénykép nyomán fog kalandosnak bizonyuló nyomozásba Bobby – méghozzá nem egyedül. Társául szegődik a kastély vállalkozó szellemű ifjú úrnője, Lady Frances. Agatha Christie-nek ebben a regényében ugyan nem szerepel sem Poirot mester, sem Miss Marple – ám a semmiféle veszedelemtől vissza nem riadó, találékony ifjú párosnak is sikerül felgöngyölítenie a titokzatos bűntényt (az ugyanis hamar kitűnik, hogy a végzetes baleset nem véletlenül történt), és a legeslegvégén még arra is fény derül, hogy ugyan ki is lehetett az a titokzatos Evans… 

Egy újabb briliáns példa arra, hogy az írónőnek nincs szüksége sem Poirotra, sem a bájos Miss Marple-re, hogy egy igazán lebilincselő regényt alkosson, ami közel 90 évvel később is szinte odaszögezi az olvasót a lapokhoz.

A MIÉRT NEM SZÓLNAK EVANSNAK?  kétségkívül nem egy klasszikus Christe-regény, sőt még igazán detektívregénynek sem mondható, inkább kalandtörténet, amibe a főhősök csak úgy belekeverednek, bár gyilkosságokból ezúttal sincs hiány.

Az 1930-as évekbeli kalandtörténet önjelölt nyomozópárosa az arisztokrata származású Frankie és a kis falusi lelkész negyedik gyermeke, a léhűtő Bobby, akik teljesen véletlenül kerülnek összefüggésbe egy furcsa balesettel. Kíváncsiságuknál már csak a kalandvágyuk nagyobb, ezért detektívregényekből és kémhistóriákból merítve ötleteket veszélyes küldetésbe kezdenek.

Az írónő ezúttal is remek érzékkel bogozza össze a szálakat, szép lassan szinte mindenki kezd gyanússá és potenciális elkövetővé válni.

Miközben főhőseink egyre nagyobb kalamajkákba keverednek, szép sorban minden szereplőről kiderül valami felettébb érdekes és titokzatos dolog.

A kalandos nyomozás mellett ezúttal humorban sincs hiány, az olvasó élvezettel merülhet el P.G.Wodehouse műveinek hangulatát idéző jelenetekben. A vidéki gazdag okos lány, és a léhűtő fiú esete mindig nála jelenik meg, ami szórakoztató és romantikus is egyben. Bár a végére már úgy tűnik, hogy száz százalékig sikerül rájönnünk a megfejtésre, de a krimi királynője a végére most is tartogat egy extra csavart. 

Ami még érdekes, hogy a Sorozatbaráton én ráakadtam a film BBC-s változatára, amik elég jól szokta sikerülni. Megnéztem, és egynek ez is elment. A Youtubeon is megtalálható egyébként. Itt az a gond, hogy megjelenik a reklám, de a Sorozatbaráton pedig a 3. rész nincs fent. 

1., 2., 3., 4.,  

Ezek a kiadások jelentek meg. Nekem a kék volt meg először, sokáig, aztán a költözéssel eltűnt, mint sok más könyvem. Így pótoltam.  

 Könyvet a kézbe!

Olvasni jó! 

Lee Child: Elvarázsolt dollárok

Lee Childre sok-sok évvel ezelőtt bukkantam rá. Krimirajongóként nem is volt kérdés, hogy tetszeni fog. Szinte az összes könyv megvan, ami nincs, arra most vadászok. :)

Ez az író 1. Jack Reacher könyve. 

 

Alapvetően, és elsősorban krimi rajongó vagyok. Sok ilyen jellegű és típusú  könyvem van, valahogy izgalmasnak találom. És a Reacher könyvek, noha alapvetően sablonosnak hatnak, mert mindig tudod, hogy mire számíthatsz - elvileg -, kiderül, hogy mégsem, legalábbis van benne egy-egy csavar.

 

Szerintem nagyszerűek a leírások, a könyv sokkal jobb, mint a sorozat, noha a sorozat, és kizárólag a sorozat!, is jól sikerült. Alan Ritchson remek választás volt a hatalmas főhős szerepére. 

Ennek ellenére a könyv nekem jobban tetszik. 

 

 

	A könyv eredeti címe: Killing Floor                                          Eredeti megjelenés éve: 1997.

Az "Elvarázsolt dollárok" c. könyvről részletesen:

Margrave egy jelentéktelen kisváros Georgia államban. Jack Reacher hirtelen ötlettől vezérelve száll le az Atlantába tartó távolsági autóbuszról, és húsz kilométert gyalogol az esőben, hogy eljusson oda. Azt akarja kideríteni, vajon tényleg itt ölték-e meg a legendás bluesgitárost, Blind Blake-et.

Margrave-ben azonban gyilkosság történik - harminc éve most először. És Reacher az egyetlen idegen a városban. Ahogy a hullák száma egyre gyarapodik, csak egyvalami igazán biztos: rossz embert választottak az áldozati bárány szerepére.

Az Elvarázsolt dollárokban először tűnik fel a hatalmas népszerűségnek örvendő sorozat főhőse, Jack Reacher, az egykori katonai rendőr, aki magányosan járja Amerikát, miután leszerelt a hadseregtől. Ebben a kötetben első ízben bizonyítja, hogy bármilyen kihívással is találja szemben magát, sosem hátrál meg, és egyetlen dolog érdekli csupán: az igazság. 

*********************************** 

 Egy pár idézet a könyvből:  

– Magával mi a helyzet? Mesélje el, Reacher, hogy maga kicsoda.

— Egy senki vagyok — vontam meg a vállam. — Csak egy fickó, aki áthalad a városon. Hétfőre már itt sem leszek.

— Nincs olyan, hogy senki. Mindenkinek van története. Mondja el a magáét. (89. oldal)

 

Sikerült leküzdenie az akadályt. Erőt vett a szorongásán, és elkezdte elengedni magát. Feljutott arra a fennsíkra, amelyen az ember egyszerűen csak teszi, amit kell. Jól ismertem ezt a fennsíkot. Ott töltöttem az életemet. (382. oldal)

 

Soha nem hittem a szerencsében. Nem is volt rá soha okom. Így aztán nem is számítottam rá soha. 404. oldal

És bár én nem sütöttem még, de most, hogy újraolvastam, és a sorozatot is megnéztem, kedvem támadt egy kis barackos pitéhez:

https://rupanerkonyha.hu/bogres-sutik/bogres-sargabarackos-pite-2/ 

 

Olvastad a könyvet?

Láttad a sorozatot? 

Mindent gyűjtök,

 ami Jane Austenes. Ezeket a Temuról szereztem be, és féltve őrzöm, bár a szintén mániás kollégáimnak már adtam belőle. Mármint a matricákból.

Bizony!

 Hiába, javíthatatlanul romantikus vagyok! 

Lee Child, akinek a könyvei mindig izgalmasak

 

Lee Child pedig az az író, akinek nagyon szeretem a könyveit, amelyek mindig izgalommal töltenek el, és amiket nagyon várok. 

Lee Child egész írói karrierjét kizárólag Jack Reacher figurájának szentelte. 

A szerző az 1990-es évek vége óta folyamatosan alkot, és mostanáig összesen közel 30 regényt írt az általa teremtett karakternek, akinek szép lassan elég nagy rajongótábora alakult ki.

 A Lee Child-könyvek közül többet is díjakkal ismert el a szakma, összesen már több mint 100 millió példány kelt el belőlük, és Jack Reacher kalandjai akciófilmeket, valamint egy sorozatot is inspiráltak. 

 

 

Az apai ágon északír származású író James Dover Grant néven látta meg a napvilágot, a Lee Child szerzői álnevet később azért vette fel, mert az könnyebben megjegyezhető, és a névsorokban előbbre kerül. Az angliai Coventry-ben született 1954. október 29-én, szülei négy fia közül a másodikként. Családja kisgyermekkorában Birminghambe költözött, ott nőtt fel és végezte iskoláit.

Az egyetemen jogot jogot tanult, közben pedig egy színházban dolgozott, háttérmunkásként. Ezután egy manchesteri székhelyű tévécsatornánál helyezkedett el, ahol részt vett történelmi- és krimisorozatok készítésében, de foglalkozott reklámokkal és hírekkel is. A '90-es évek közepén aztán a tévénél történt átszervezések közepette elvesztette az állását.

Ekkor úgy döntött, a maga ura szeretne lenni, és ahelyett, hogy új munkahelyet keresett volna magának, regényírásra adta a fejét. Ezt követően amerikai feleségével és lányával az Egyesült Államokba költözött, ahol előbb New Yorkban telepedtek le, majd áttelepültek Wyomingba.

 

Agatha és Jane

Túlzás nélkül állíthatom, hogy ők az én örök, nagy kedvenceim, akikért rajongok, akiknek a regényeit sokszor olvastam már, és még fogom is. 

Az első bejegyzésem csak nekik, és a lelkesedésemnek szól.  

Természetesen szóba fogom ejteni a könyveiket, regényeiket, írásaikat!

Kalandra fel!